Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2012. mácius 20.
XI. évfolyam 3. szám.
"Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még seholse éltek." Ady
Te megkötöd a kereket -
miattad vész, mi még el nem veszett -
... kit messziről látsz: a kiéhezett
átkok közt köpi ki a nevedet -

Hogy jóhiszemü vagy: lehet
s ez fölment énelőttem tégedet,
de nem irígyeid s nem Istened
előtt. Jaj, ki tudatlan vétkezett!

Szánlak, hisz hozzád fűz a vér s az érdek,
de szánalmammal fabatkát sem érsz:
a Jelenések pokla vár terád.

Sírhatsz majd: «Tiszta szívem sose vétett!»
Nincs felelet. Körülfog a penész
s a förtelem lesz örökös arád.

Weöres Sándor
Az elnyomómhoz

Se kutyaböröm se bibliám,
borbélymester volt az apám,
nem föispán.
Magyarnak is csak ippeg hogy
magyar vagyok,
sem Ős-, sem Igaz-, sem Jó-magyar...
még  nemes sem vagyok.

Nem vagyok Vajktól
származott csuhás pápista...
Elkárhozott vagyok.
Pogány paraszt,  egy eltévedt eretnek,
kertemben csúszok-mászok térdemen:
ott is magot s nem keresztet vetek.

Kardot sem fogtam,
- békében telt el életem -
oláht, cigányt de még zsidót sem öltem,
és Csurkát is csak hírböl ismerem.

Hazám, hol kínok közt szült az anyám
oly messzi van!
Szomszédom olasz, spanyol, sváb... meg kínai,
s ha netalán kérdezi valaki,
azt mondják rám: "magyar".

Se ős-, se igaz-, se nemes,
csak egy közönséges,
ki annyi év után,
még ma is magyarul számolja,
- hányan vannak,
ha a ködös öszi alkonyatban
zajos gágogással délre húznak
a kanadai vadludak.



Könyvajánló
Jean Sibelius
I. Hegedű verseny.
III. Allegro
Isaac Stern hegedű,
Royal Philharmonic Orchestra
Thomas Beecham vezényel
l
Tartalom
2.oldal
próza, versek

3.oldal
próza, versek

4.oldal
elfeledettek

5.oldal
klasszikusaink

6.oldal
mikroszkóp

7.oldal
gondolatok

Üsd a tótot és a rácot -
de még jobb, ha kicsinálod,
oláhnak lyukaszd ki bőrét
s perzseld fel a legelőjét.

Itt üzletel, valutázik,
honleányokkal cicázik
talján, polyák, sváb és ruszki -
őket sem árt farbarúgni.

Ennyi gúnynév nációkra
más nyelvekben hogy is volna?
Csak a miénk ilyen gazdag -
szólj le mást, ha jó magyar vagy!

Legtöbb gőggel arra tekints,
akinek még gúnyneve sincs:
az arabot, zsidót, cigányt
közös pöcegödörbe hányd.

S ha tisztára takarítja
életterét majd a szittya:
nem hét, hanem három színben
ragyog a szivárvány is fenn!


BARANYI FERENC
Apródinduló*
"* Ezt a verset az 1990-es évek elején írtam, amikor Király B. Izabella képviselő asszony az általa ,,nemzeti érzésű ifjaknak", később ,,apródoknak" nevezett szkinhedek védelmezőjévé - sőt: bujtogatójává - vált. Ez a randalírozó banda tekinthető a Magyar Gárda ,,előképének". A MEASZ a verset 2006-ban röplapokon szórta szét, mert - sajnos - nem vesztett aktualitásából. Most pedig azért adom közre, mert időszerűsége még inkább megnövekedett az utóbbi három évben."

Millei Ilona
Köszöntő
           Baranyi Ferenc 75. születésnapjára

Csak úgy ülnék ott, és hallgatnék veled,
magamban dúdolnám az ősi éneket,
lehet, csak néznénk a márciusi égre,
felhők röptében gyönyörködnénk félve…

Fülelnénk a mindenségből kihallatszó hangot,
operát, dalt, verset, messzire visszhangzót,
és mind a ketten tudnánk, hogy nem kell beszélnünk,
mert mi szavak nélkül is mélyen egyetértünk.

Hiányzol. Nem láttalak már hónapok óta.
Söpredék-percekből kimaradt a kvóta,
amit nem érdemel más, csak az igaz barát.
Sodrom a napokat, mint a cigarettát.

Keserű érvekből vágott a dohányom,
hazánk szakadékba vivő romlását vigyázom.
Tudom, neked is fáj. Így hát nem kereslek,
de tudd, testvér-barátom, hogy nagyon szeretlek!

2012 február 29.


Miatyánk, ki vagy
kellő magasságban, ahonnan
porszemnek látszom,
jóságod homokviharától megvakulva
görgetsz az élet sivatagában.
Köszönöm, hogy olykor engeded
oázis vizéhez érinteni számat.
Szenteltessék meg a Te neved,
mert próbák erdejében
nem hagyod lámpásom kihunyni,
és az emlékek árvizében
elém sodorsz egy gallyat,
amin menekíthetem elárvult magamat.
Legyen meg a Te akaratod
akkor is, ha döntéseiddel dacolok.
Jöjjön el a Te országod,
legalább mások ne szenvedjenek.
A mindennapi kenyeret add a többieknek.
Én régóta beérem hulló morzsával.
Óvd meg minden bajtól a Gyermekem,
és mindenkit, hogy egymással szemben
több gonoszságra ne legyenek képesek.
Nekem csak egy szükséges,
de az elengedhetetlen:
Imára kulcsolt kézzel kérlek,
a hátralevő negyvenhét évig
tarts meg engem humorom erejében.

Pethes Mária
PROFÁN IMÁDSÁG
Kossuth-téren

Egy kis hóvirág
a Parlamentre nézve
inkább földbe bújt.

Ellenben

Mosolyog a Nap.
Simogató tavasz jön.
S meghal egy bogár.

Hit

Volt. Lám tudjuk: volt.
És tudjuk hogy van van is.
Kell hogy lesz legyen.

Várható

Hajlékony vagyok.
(Még). S leszek hajléktalan
volt vállalkozó.

Köves József
SóHaiku-félék
   Jakab, a galamb apró gombszemeivel riadtan pislogva üldögélt a piacon, egy gyalulatlan deszkákból összeeszkabált láda sarkában, két begyes, pirosszemű, hófehér galambkirálynő társaságában. Galambfejét félrefordítva valami kéket, barnásvöröset és sárgászöldet láthatott maga fölött, a ládát befedő, x-alakban ritkásan megfont dróthálón keresztül, s mivel még sohasem látott az ősz színeivel művészien kifestett lombozatú, fiatal gesztenyefát, amelynek levelei közt imitt-amott könnyedén belophatja magát az ég kékje, hát megelégedett azzal, hogy barnásvörös, sárgászöld meg kék, hisz nyugtatták ezek a színek, kétségbeesésében beléjük kapaszkodhatott, szépnek és tisztának látta őket, még ígéretesnek is talán, mert a ládából kifelé vezető utat mutatták. Jakabnak fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele, hisz azt sem érthette, mi az, hogy történik valami más, valahol máshol. Nem értette, hová lett a padlás, a fészek, amibe bármikor bele lehetett bújni, csukott szemmel, csőrét a szorosan összekuszálódott szénaszálak közé dugva lenyugodni lassan, ha szárnycsattogásra, egymásnak eső galambok artikulálatlan szócsatájára ébredt reggel...  
                                                                       tovább>>>
Kovács Jolánka
Jakab
Szélparipáid sörényét
virgonc, jókedvvel meglovagolva
jöjj Március, incselegj velünk;
naplávás meleged oldja fel
megkérgesedett
rosszkedvünk zátonyait;
kikecmeregve a tél
mocsarából elaszott vérköreinket
hadd, áramolja át
bizseregve az élet;
fényeid csillagszikrája hadd,
élesztgesse a bimbók
létszuszogását, s bennünk a
fényfotocellák áramköreit, hadd,
fejlődjön zsenge szépakarásunk 
fáján teltszirmú virág,
lépteink alá zöldellő pázsit;
Hintsd teli marokból 
a jó szándék magjait széjjel
- hátha kikelnek-
s embernek szólítja társát az ember.

Koosán Ildikó
Márciushoz
Az a megkínzott, vérző ember
akinek utolsó sóhaja száll -
az az Igazság - sorsa azóta
a földön mindig kereszthalál.

Az az asszony, aki úgy felnéz
siratja vérző, halott fiát -
képviseli a jövő anyáit,
a sok- sok síró Máriát.

Az a leány, aki leroskadt -
csókjait bánó szerelmes nő,
az eljövendő évszázadoknak
millió Magdolnája ő.

És ott áll tűzpiros ruhában,
s míg megrendülnek a templomok,
a kereszt alatt mindig ott állnak
a hűséges, hívő Jánosok.

Látok ott közömbös arcú
páncélos vértű, lándzsás katonát
s felismerem a jelen időknek
embertelen, sok zsoldosát.
G. Ferenczy Hanna
MUNKÁCSI  GOLGOTÁJA ELŐTT
1933-2007
Várd ki, mikor majd
enyhe idővel az április eljön,
s látja, ki körbetekint,
már ideért a tavasz!

Fű, fa, bokor hajt,
átsüt a nap sugarával a felhőn,
és bizonyára megint
friss evoéra fakadsz.

Ricza István
Evoé
....
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
Németh Ferenc
festőművész
l
Következő oldal>>>
Kattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyíthatóKattints, a kép nagyítható
Kattints, a kép nagyítható
l
Németh Ferenc: Falusi reggel.
Szerkesztő, próza: Kaskötő István
Szerkesztő, versek: Kamarás Klára
Kertész Ákosnak emlékeztetőül, hogy bárhol a világon lehet magyarnak lenni.
Kaskötő István
SZÁMADÁS
Bányai Tamás:
Álmod, ha egyszer megvalósul
Bárdos László: Film
Juhász Ferenc: Az én hajnalom
Kajuk Gyula: Az utolsó vonat
Kamarás Klára:
Jöttem, s vagyok
Kő-Szabó Imre: A portás
Lehoczki Károly: A dobos
Lelkes Miklós: Pojáca
Ódor György: Malacom van
Péter Erika:
A természet menyasszonya
Sárközi László: Barátaimnak
Verasztó Antal: Árnyékban
Baka István:
Miért hallgatsz, tavaszi erdő?
Balogh Örse: Ég és föld között
Bittner János: Szóvirágok
Debreczeny György: kalaptörvény
Dutka Ákos:
Beethoven-szonáta
Fetykó Judit: foszlányok… (1)
Ketykó István:
Rég elrobogott már
Pintér László:
Egy üzletember halálára
T.Ágoston László:
Én, Botos Panni
Varga Tibor: Csak a csend
Végh Sándor: Csend
Vihar Béla: Várlak, mikor jössz?
Zsidov Magdolna: Zavartalanul

Friss Endre
versek
Szép Ernő
versek
Simonyitól,
Simonyiról.
versek, tanulmány, interview.
Csiba András
Az egyén és társadalom tudatállapota